2027. január 1-jétől 10 százalékkal emelkedik a megváltozott munkaképességűek ellátása Magyarországon, a minimális öregségi nyugdíj pedig 120 000 forintra ugrik. Magyar Péter miniszterelnök mindkét változást Facebookon jelentette be, egyetlen csomagként keretezve a rokkantsági és rehabilitációs ellátást. Az inkluzív toborzási programokat működtető HR-vezetők számára azonban a legtanulságosabb adat az, amelyik nem változik: a legalacsonyabb fogyatékossági kategória törvényes minimuma havi 44 155 forint marad, a magyar minimálbér töredéke.

Ez a szakadék az, ahol a megtartási és bérpótlási döntések most élnek. Egy B1-es kategóriájú dolgozó, aki a törvényes minimumellátást kapja, pusztán az átutalásból nem tudja fedezni megélhetési költségeit, vagyis a foglalkoztatási jogviszony, nem az állam tartja el a háztartást. Annak megértése, hogy a kategóriák, az alapösszeg és a nyugdíjszint hogyan hatnak egymásra, az a különbség az olyan inkluzív toborzási politika között, amely tényleg működik, és az olyan között, amely csendben elveszíti az embereit a fluktuáció miatt.

Mi változik pontosan 2027. január 1-jén?

Két intézkedés lép életbe egyazon napon. Egyrészt minden megváltozott munkaképességűeknek járó ellátás, beleértve a rokkantsági és rehabilitációs juttatásokat, 10 százalékkal emelkedik. Másrészt a minimális öregségi nyugdíj 120 000 forintra nő, és ez a küszöb a megváltozott munkaképességű ellátottakra is vonatkozni fog, miután betöltik a 65. életévüket. Az újságírói dossziék szerint a nyugdíjminimum 2008 óta 28 500 forinton volt befagyasztva, így a 120 000 forintra való ugrás inkább strukturális visszaállítás, mint szokásos éves indexálás. Magyar Péter először augusztus végén utalt a 120 000 forintos számra; a szeptemberi bejelentés a csomag rokkantsági oldalát is megerősítette.

A 10 százalékos emelés kölcsönhatásba lép az egyes kategóriák kiszámításának alapjával, az alapösszeggel. A 327/2011. (XII. 29.) kormányrendelet alapján az alapösszeg 2025. december 31-ét követően 147 175 forint, és minden január 1-jén a nyugdíjemelés mértékével megegyező arányban nő. Az alapösszeg az egész rendszer horgonypontja: a kategóriák minimuma és maximuma egyaránt az alapösszeg meghatározott százalékaként van kifejezve, ezért a 10 százalékos emelés az egész táblázatot egyszerre tolja el.

A kategóriák táblázata, munkaerő-tervezési szemmel

A komplex minősítés határozza meg, melyik kategóriába kerül egy dolgozó, és az ebből eredő ellátás az adott kategória, valamint a korábbi átlagos havi jövedelem függvénye, törvényes minimumok és maximumok közé szorítva. A szerepkörök kialakítását és a bérpótlásokat mérlegelő HR-csapatok számára a hatályos táblázat fontosabb bármely egyedi szembetűnő számnál:

• B1: az átlagos havi jövedelem 35%-a; minimum 44 155 Ft (az alapösszeg 30%-a), maximum 58 870 Ft (40%).
• B2: az átlagos havi jövedelem 40%-a; minimum 44 155 Ft (30%), maximum 66 230 Ft (45%).
• C1: az átlagos havi jövedelem 45%-a; minimum 58 870 Ft (40%), maximum 73 590 Ft (50%).
• C2: az átlagos havi jövedelem 60%-a; minimum 66 230 Ft (45%), maximum 220 765 Ft (150%).
• D: az átlagos havi jövedelem 65%-a; minimum 73 590 Ft (50%), maximum 220 765 Ft (150%).
• E: az átlagos havi jövedelem 70%-a; minimum 80 950 Ft (55%), maximum 220 765 Ft (150%).

A fenti alapösszeg-adatok a 2027 előtti táblázatot tükrözik (a Portfolio az alapösszegre és az indexálásra vonatkozó részletek forrása). A 10 százalékos emelés minden minimumot és maximumot egyszerre mozdít el. Ami nem változik, az a mögöttes architektúra: a B1-es és B2-es dolgozók a legalacsonyabb küszöbön maradnak, és ez a küszöb jócskán elmarad bármely, a magyarországi megélhetési bérként elismert összegtől.

A bérpótlási rés, amelyet most a HR kezel

Ez a munkaerő-gazdálkodással foglalkozó vezetők számára a legfontosabb következmény. Egy B1-es vagy B2-es dolgozó, aki a törvényes minimumellátást kapja, havi 44 155 forintot kap az ellátásból. A 10 százalékos emelés után is ez az összeg messze elmarad a törvényes minimálbértől. Az ellátási rendszer ki nem mondott feltételezése, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozók keresettel, családi jövedelemmel, vagy 65 éves kortól az új, 120 000 forintos nyugdíjküszöbbel, egészítik ki az ellátást. A HR számára ez azt jelenti, hogy a szerepkör gazdasági életképességét a munkáltató tartja fenn, nem az állam.

A munkaerő-tervezés gyakorlati következményei:

• A B1-es vagy B2-es dolgozókra épített munkakörök bértáblázatát úgy kell kialakítani, hogy az ellátást kiegészítő, nem pedig alapvető háztartási bevételként kezelje. Ha az ajánlatot az ellátás alsó határához igazítják, az megtartási kockázatot jelent.
• A teljes juttatási kimutatásban az ellátást és a bért egyetlen számként kell feltüntetni, hogy a jelöltek és a jelenlegi alkalmazottak is tisztán össze tudják hasonlítani az ajánlatokat a minimálbér referenciaértékével.
• A D- vagy E-kategóriás dolgozókra tervezett munkakörök, ahol a maximum eléri a 220 765 Ft-ot (az alapösszeg 150%-a), nagyobb mozgásteret kínálnak, és az erre épülő megtartási érv (munkakör-gazdagítás, részmunkaidő, távmunka ahol lehetséges) meggyőzőbb.

A 65 éves fordulópont: a nyugdíjszint mint megtartási eszköz

A 120 000 forintos nyugdíjminimum a 65 év feletti, megváltozott munkaképességű ellátottakra vonatkozik. Bármely HR-csapat számára, amelynek B1-es vagy B2-es idősebb dolgozókból álló érdemi csoportja van, ez valódi inflexiós pont. 65 éves kor előtt a háztartás költségvetése erősen függ a bértől. 65 éves kor után a nyugdíjküszöb veszi át a horgony szerepét, és a megtartási párbeszéd a gazdasági szükségszerűségről munkaelégedettségre, alkalmazkodásokra és elkötelezettség megőrzésére tolódik át.

Ennek két, tervezést igénylő következménye van. Egyrészt a munkaerő-tervezési modellek nem feltételezhetik ugyanazt a fluktuációs görbét a megváltozott munkaképességű dolgozóknál 65 éves kor előtt és után; a munkavégzésre ösztönző gazdasági nyomás lényegesen csökken ennél a küszöbnél. Másrészt az inkluzív foglalkoztatásra irányuló munkáltatói márkaépítési narratívák a teljes csomagra (bér, ellátás, nyugdíjszint) hivatkozhatnak egyetlen komponens helyett, ez hitelesebben hat, mint a minimálbérrel való figyelemfelkeltő összehasonlítás.

Mit mondott pontosan Magyar Péter?

„2027. január 1-től 10 százalékkal emeljük a megváltozott munkaképességűek ellátását. A rokkantsági és rehabilitációs ellátást is. 65 éves kor felett rájuk is vonatkozni fog a nyugdíjminimum 120 ezer forintra emelése."

A bejelentés Facebookon jelent meg, ezt érdemes a HR-kommunikációs csapatoknak figyelembe venni: a dolgozók nagy valószínűséggel a közösségi médián keresztül értesülnek a hírekről, mielőtt bármilyen belső tájékoztató megérkezne hozzájuk. A Kultúra és Emberek csapat proaktív kommunikációja megelőzi a kéthetednyi találgatást.

Toborzási és megtartási következmények

A megváltozott munkaképességű dolgozókat aktívan toborzó szervezetek számára a 2027. januári változások az egyik változót szűkítik, a másikat tágítják. A 10 százalékos emelés marginálisan javítja az ajánlattételi kalkulációt, de B1-es és B2-es jelölteknél nem zárja be a minimálbérhez viszonyított rést. Azoknak a munkáltatói márkaépítő csapatoknak, amelyek az inkluzív toborzásra helyezik a hangsúlyt, meg kell mutatniuk, nem csupán állítaniuk, , hogy a teljes juttatási csomag hogyan kompenzálja a törvényes minimumot.

A megtartási nyomás két szegmensre összpontosul: a 65 év alatti B1-es és B2-es dolgozókra (ahol a bérpótlási rés a legnagyobb, és a konkurens ajánlatok a legjobban számítanak), valamint a 65. életévükhöz közeledőkre (ahol a nyugdíjküszöb-fordulópont újra megnyithatja az munkaidőre, a szerepkör terjedelmére és a nyugdíjba vonulás időzítésére vonatkozó döntéseket). A HR-analitikai csapatoknak 2027 első negyedéve előtt e mentén kell szegmentálniuk a fluktuációs adatokat, hogy az emelés utáni esetleges mozgások egyértelműen azonosíthatók legyenek, ahelyett, hogy beolvadnának egy általános megtartási narratívába.

Legfontosabb tudnivalók HR-vezetőknek

• Minden megváltozott munkaképességűeknek járó ellátás 10 százalékkal emelkedik 2027. január 1-jétől; a 120 000 Ft-os nyugdíjminimum kiterjed a 65 év feletti ellátottakra is.
• A B1-es és B2-es törvényes minimum 44 155 Ft-on marad, jóval a minimálbér alatt; a bérpótlás a munkáltató feladata, nem az államé.
• Az alapösszeg (2025. december 31-ét követően 147 175 Ft) a nyugdíjindexszel párhuzamosan emelkedik, ezért a kategóriamaxonok is elmozdulnak, ez különösen a D- és E-kategóriás munkakörök esetén releváns.
• A fluktuációt a megváltozott munkaképességű csoportoknál 65 éves kor előtt és után külön kell modellezni; a munkavégzésre ösztönző gazdasági nyomás a nyugdíjküszöbnél lényegesen csökken.
• Belső kommunikációt kell előkészíteni, mielőtt a dolgozók a közösségi médián értesülnének a hírekről; az eredeti bejelentés Facebookon jelent meg.