A 2025. december 4-én a Karmelita-kolostorban aláírt hároméves minimálbér-megállapodás 2027-re 14%-os emelést irányzott elő, és közelebb hozta volna Magyarországot az uniós bérszintekhez. Nyolc hónappal később a munkaadók újratárgyalást kezdeményeznek. A gazdaság nem teljesített a megállapodásban feltételezett módon, és a Vélandó Konzultációs Fórumon (VKF) keringő szám ma már jócskán 14% alatt van.

A magyar munkaerő közel 70%-ának – döntően kis- és középvállalkozásoknál dolgozóknak – ez nem elvont makrogazdasági vita. Ez dönti el, mennyi kerül a bérszelvényre 2027 januárjában, szűkül-e vagy tágul-e a romániai bérszakadék a szomszédos országokhoz képest, és megéri-e pénzügyi szempontból Magyarországon maradni.

Mit ígért valójában a 2024-es megállapodás?

Az egyezmény egyértelmű létrát rögzített az alapminimálbér számára: 9%-ot 2025-re, 13%-ot 2026-ra és 14%-ot 2027-re. A 2026-os számot később 11%-ra mérsékelték. A garantált bérminimum (a képesítést igénylő munkakörök bérküszöbe) idén 7%-kal nőtt, de a megállapodás nem rögzített konkrét 2027-es számot erre a sávra.

A 14%-os végcél nem volt szimbolikus kerek szám. Egy növekedési pályához kötötték: évi kb. 3,5–4,5%-os GDP-bővüléshez, ami három év alatt több mint 12%-os kumulált növekedést eredményezett volna. Emellett egy kiszálló záradékhoz is kötötték: ha a makromutatók több mint egy százalékponttal eltérnek a feltételezett pályától, a felek újranyithatják a megállapodást.

Miért akarják a munkaadók lejjebb vinni a számot?

A növekedési pálya nem valósult meg. A GDP 2025-ben mindössze 0,3%-kal bővült. Elemzőintézetek 2026-ra 1–2%-os növekedést jeleznek előre; a VOSZ munkaadói szövetség 1–1,5%-kal számol. A hároméves kumulált növekedés 5% alatt alakul, szemben a több mint 12%-os tervvel.

Perlusz László, a VOSZ főtitkára, tömören fogalmazta meg az álláspontot: nem apró kiigazításra, hanem jelentős korrekcióra van szükség, mert az a dinamikus növekedés, amelynek gyümölcseit a társadalom szélesen élvezhette volna, egyszerűen nincs meg. Visszautasította azt az értelmezést is, miszerint a 13 vagy 14% valaha is kötelező minimumpadló lett volna, azzal érvelve, hogy a megállapodás nem kötelezi a feleket pontosan ekkora béremelésre. Figyelmeztetése a negatív következményekről egyértelmű: ha túlfeszítik a húrt, a gazdaság összehúzódik, munkahelyek szűnnek meg, és sok cég bezár.

Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség munkatársa a jelenlegi gazdasági háttérre hivatkozva azt várja, hogy a 2027-es emelés a megállapodott 14% alá esik majd.

Miért tartják a vonalat a szakszervezetek?

A szakszervezetek nem önmagáért a 14%-ért szállnak síkra, hanem egy célkitűzésért: a minimálbérnek 2027-re el kell érnie a várható bruttó átlagkereset 50%-át. Ez a célkitűzés benne van a 2022/2041/EU irányelvben, a Megfelelő minimálbérekről szóló uniós irányelvben, amely azt ajánlja a tagállamoknak, hogy törekedjenek a bruttó átlag 50%-ára vagy a bruttó medián 60%-ára.

Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke azzal érvelt, hogy az európai célkitűzés eléréséhez most még a megállapodásban előirányzottnál is nagyobb emelés szükséges, pontosan a gyenge 2025-ös év miatt. Rámutatott egy mélyebb problémára is: a papíron tisztességesnek tűnő bruttó átlagkereset (amely közelít a 800 000 forinthoz) még mindig elfedhet jelentős bérkülönbségeket és egy kiterjedt alacsony bérű réteget. Hatvani Jácint, a Liga Szakszervezetek elnöke szintén határozottan kijelentette: a szakszervezetek azt akarják, hogy a 2027-es 50%-os célkitűzés teljesüljön, ne halasszák el.

A szakszervezetek tárgyalási ereje abból fakad, hogy a háromjves megállapodás maga is az uniós irányelvre épült. Ha a harmadik évben puhítanak rajta, kényelmetlenül nehéz kérdések merülnek fel a konvergenciáról.

A romániai összehasonlítás és miért számít a mobilitás szempontjából

Az Eurostat adatai szerint Magyarország jelenleg az EU negyedik legalacsonyabb minimálbérével rendelkezik. Románia bruttó minimálbér tekintetében Magyarország felett áll. Ez a sorrend az elmúlt két évtized nagy részében fordított volt, és éppen ez teszi a 2027-es számot több mint pusztán hazai alkuponttá.

Ha a 2027-es emelés egyetlen számjegyű kis értékre zsugorodik, Romániához és más regionális munkaerőpiacokhoz viszonyítva a különbség szűkülés helyett tágul. Ez közvetlenül befolyásolja a kivándorlás mérlegelését a határ menti régiókban élő és az emberek megtartásával amúgy is küzdő szektorokban dolgozó munkavállalók körében – különösen az építőiparban, a vendéglátásban, a kereskedelemben, a szociális gondozásban és a logisztikában.

Munkavállalóknak: mire figyelj és mit tegyél

A VKF első informális ülése augusztus 7-én zajlott. Az érdemi bértárgyalások szeptember végén és október elején kezdődnek. Addig a keret még mindig a 2024-es megállapodás, de a januári szám valóban nyitott.

Három gyakorlati lépés, amelyet a tárgyalások alatt megtehetsz:

• Ha jelenlegi béred az alapminimum szintjén vagy éppen afölött van, ellenőrizd, hogy valójában a garantált bérminimum sávjába tartozol-e. A képesítést igénylő szakmunkaköröknek a magasabb bérküszöbön kellene lenniük, amelynek 2027-es számát még külön kell megállapítani.
• Ne a 14%-os fejléchez igazítsd a 2027-es bérbeszélgetést. Inkább az inflációhoz (idén kb. 3% körül alakul) és a munkakör piaci bérszintjéhez viszonyíts. Ez VKF-eredménytől függetlenül is védhető igény.
• Ha külföldi munkát fontolgatsz, a bruttó számoknál fontosabb a nettó kereset. A Romániához vagy Ausztriához képest tágabb bruttó különbség nem mindig jelenik meg egy az egyben a nettó vásárlóerőben, ha beleszámítjuk az adókat, a lakhatást és a közlekedést.

Minél több anonim béradata áll rendelkezésre a munkavállalóktól, annál nehezebb a VKF bármelyik oldalának vákuumból érvelni. Az átlátható bérsszehasonlítások munkakörök és régiók szerint azok, amelyek egy fejléc-százalékból valóban meghozható döntéssé alakítják a számot.

HR-csapatoknak: 2026–2027 tervezése fix szám nélkül

Ha most építed a 2027-es bérköltség-tervet, az őszinte válasz az, hogy a januári bérküszöb bárhova eshet az alacsony egyszámjegyűtől a 14% közeléig. Bubenkó Csaba, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnökhelyettese azzal érvelt, hogy ha a cégek nem képesek elnyelni a túl nagy emelést, a költség a munkavállalókra hárul – elbocsátások, csökkentett munkaidő és bezárások formájában. Olyan kompromisszumos megoldást javasolt, amelynek keretében a minimálbér-emeléssel összehangolt, célzott munkáltatói járulékcsökkentés biztosítaná, hogy a nettó bér emelkedjen anélkül, hogy a kkv-k költségbázisa kezelhetetlenné válna.

Függetlenül attól, hogy ez a megoldás megvalósul-e, három tervezési szempont érvényes marad a végső VKF-számtól függetlenül:

• Legalább két forgatókönyvet modellezz 2027-re: egy alacsony változatot az alapminimálbér kb. 4–6%-os emelésével és egy magasabb változatot, amely fenntartja az uniós irányelv szerinti pályát. A különbség egy közepes méretű kkv teljes bérköltségében érdemi.
• A garantált bérminimumot külön kövesd. A szakképzett munkavállalók a leginkább veszélyeztetettek a határokon átnyúló toborzás szempontjából, ha a romániai különbség tágul, és a 2027-es emelésük nincs rögzítve a jelenlegi megállapodásban.
• Ne kezeld a megtartást pusztán bérkérdésként. Egy kkv-erős gazdaságban, ahol a szektor a foglalkoztatás kb. 70%-át adja (ez magasabb az uniós kb. 65%-os átlagnál), a nem bér jellegű tényezők – munkaidő-stabilitás, képzés, belső mobilitás – sokszor gyorsabban mozdítják a megtartási mutatót, mint az alapbéren egy egyszeri százalékpontos változás.

A korábbi kormány az egymillió forintos bruttó átlagbért tűzte ki célul a 2026–2030-as ciklusra. Zlati Róbert ellenpontja érdemes megjegyezni tervezési elvként: az a fejléc-átlag, amely mögött nehéz alacsony bérű réteg húzódik meg, nem olyan munkaerőpiac, amely meg tudja tartani az embereit.

Legfontosabb tanulságok

• A 14%-os 2027-es emelés újratárgyalás alatt áll, mert a GDP-növekedés messze elmaradt a 2024-es megállapodásba beépített 3,5–4,5%-os feltételezéstől.
• A szakszervezetek nem a 14%-ot védik mint számot, hanem az uniós irányelv szerinti célkitűzést: a minimálbér érje el a bruttó átlagkereset 50%-át 2027-re.
• Egy alacsonyabb 2027-es emelés szélesíti a bruttó bérkülönbséget Romániával, és felveti a mobilitás kérdését a határ menti régiókban és a hiányszakmákban dolgozók számára.
• A munkavállalóknak az inflációt és a szerepkör-specifikus piaci adatokat kell alapul venni a bérbeszélgetéseikben, nem a vitatott fejléc-számot.
• A HR-csapatoknak legalább két 2027-es forgatókönyvet kell modellezniük, és a garantált bérminimumot önálló tervezési sorként kell kezelniük.